fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
S így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
"Nem értelek, és már belefáradtam abba, hogy folyton erre gondolok! Épp ezért engedlek el, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved..
Hiányzik.. Nem ő,hanem az érzés. Az az érzés,amikor boldog voltam. A szívemből a remény,hogy újra láthassam. Elment! Fel kell fognom. De azt,hogy tegyem? Hogy csináljam azt,hogy elfelejtsem? - miközben még mindig fontos helye van a szívemben...
Mért nem tudom elfogadni, hogy örökre vége, miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?
Mért álmodom mindig, hogy velem van újra, miért kell naponta gondolnom a múltra?
Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem, miért van, hogy feledni nem tudom ma sem?
Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos, hisz ez köztünk szinte már mindennapos.
Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet, miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!
Ha hiányzik valaki nézz fel az égre legalább tudhatod,hogy együtt vagytok alatta.
Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.
Más vágyak gyúlnak,
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.
Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben,
újra az alvadt vér.
Már ébren álmodom,
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.
Mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
Mert volt aki megállt,
és lehajolt értem.
Mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
Mert érinteni vélem,
bársonyos kezed.
Azért szeretlek, mert szemedbe nézve
kutathatom a rejtett bánatot.
Azért szeretlek, mert kezedhez érve
tapinthatom a furcsa áramot.
Azért szeretlek, mert ha hozzád érek
hallom, amint a szíved simogat.
Azért szeretlek, mert tudom, hogy kellek,
s elviselem a napi kínokat.
Azért szeretlek, mert lépted zajára
zaklatott lelkem gyorsan megpihen.
Azért szeretlek, mert nem vagyok árva
s Tőled tudom: a szeretet ilyen.